Egy perc, egy pillantás
És tudtam azt ő más,
Rögtön fejre állt az élet, a világ
Csak bámultam én, csak bámultam rá
Éreztem, hogy hív
De eltűnt meg sem várt
Közben egyre nőtt a távolság
Csak emlékként él, csak emlék ő már
De nem hiszem, hogy nincs tovább
Ha nem jön már vissza hozzám
Majd én megyek, most mit tegyek
Ha nyugtalanít ez a láz
Követem, kémlelem bárhol is, jár
A szívem nem hátrál
Hasztalanul, menekül, tovaszáll
Még ma utolérem talán
Követem 157 hegyen át,
A szívem nem hátrál
Mert ő hozta el lelkem tavaszát
Egy holdfényes éjszakán.
Miért is adnám fel
Hisz tőle kék az ég
Felragyog a nap, ha közelembe ér
De messze bújt el (messze bújt el)
De messze jár még (messze jár még)
Nem hat rám a szó
Nem kell, hogy meg érts
Karnyújtásra lett a rég várt cél
Csak hajszolnom kell (hajszolnom kell)
Csak hajszolni még
Mert nem hiszem, hogy nincs tovább
Ha nem jön már vissza hozzám
Majd én megyek, most mit tegyek
Ha nyugtalanít ez a láz
Követem, kémlelem bárhol is, jár
A szívem nem hátrál
Hasztalanul, menekül, tovaszáll
Még ma utolérem talán
Követem 157 hegyen át,
A szívem nem hátrál
Mert ő hozta el lelkem tavaszát
Egy holdfényes éjszakán.
Jöhet bármi,
Folyton várni, egy helyben állni
Nem tudok már
Csak szállni tovább.
Követem, kémlelem bárhol is, jár
A szívem nem hátrál
Hasztalanult, menekül, tovaszáll
Még ma utolérem talán
Követem 157 hegyen át,
Még hajt itt bent a vágy
Mert ő hozta el lelkem tavaszát
Egy holdfényes éjszakán.
