A függönyt halkan húzom szét,
A hűvös szél arcomhoz ér.
Alszol még, hát aludj csak tovább,
Felejtsd el az éjszakát, egy sóhaj dallamát,
Felejtsd el, hogy szeretlek, amit sohasem mondtam!
A város piszkos, így is szép,
Nem seprik rég.
A felnőttek csak sietnek tovább,
És nem látják, hogy megjelent az a kócos kisgyerek,
Aki nekem integet, akit sohasem hittél.
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál.
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok!
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál.
Mennem kell, egy más világ várja elveszett fiát,
Volt pár dalom, rád hagyom,
Hogy mennyit ér, én nem tudom.
Isten veled, várnom nem lehet,
Az út fölött már ott lebeg a tündöklő sereg,
És befogad, és eltemet, mint az esőt a tenger.
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Bármit mond, bárhogy szól, csönd lesz minden... dalomból
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál.
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok!
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál.
Mennem kell, egy más világ várja elveszett fiát.
